01
A húsvét eredete: a páska szimbolikája
Csütörtök 20:30 · 2Mózes 12:1-28
Megvizsgáljuk a húsvét eredetét leíró történetet.
Árnyék és valóság
A páska története nem önmagáért áll az Írásban: a szabadítás eseménye Krisztus felé mutató előkép (Zsidók 10:1; 1Korinthus 10:11; Kolossé 2:17).
Mózes személye is előkép, de a valóság nagyobb az árnyéknál: Krisztus felülmúlja az előképet (5Mózes 18:15-18; Zsidók 3:1-3).
Mózes és Krisztus párhuzamai
A tanulmány központi gondolata, hogy a szabadítástörténet nagy íve Krisztusban teljesedik ki.
- Születésük körül veszély: 2Mózes 1:22-2:10; Máté 2:13-18.
- Szolgaságból szabadítás: Apostolok cselekedetei 7:34-36; János 8:31-36.
- A szabadító nem a bűn szolgája: Apostolok cselekedetei 7:21; 1János 3:5.
- A szabadítás ideje előre jelzett: 2Mózes 12:40-41; Dániel 9:24-26.
A páska elemei Krisztusra mutatnak
A 2Mózes 12-ben a bárány kiválasztása, hibátlansága, vére és megtörhetetlen csontjai mind Krisztus áldozatának részleteire irányítják a figyelmet.
A vér nemcsak kiontva volt, hanem meghintve is: a megtisztítás a vér alkalmazásához kötődik (Zsidók 9:22; Zsidók 12:24; Róma 3:21-25; 1János 1:7).
- 2Mózes 12:2 - új kezdet.
- 2Mózes 12:3 - a bárány előre kiválasztva (1Péter 1:19-20).
- 2Mózes 12:5 - hibátlan bárány (Zsidók 7:26).
- 2Mózes 12:46 - csontjai nem törhetők meg (János 19:36).
- 2Mózes 12:8-10 - a bárány teljes elfogyasztása: Krisztus beszédének teljes befogadása (János 6:53-54,63).
Válaszunk ma
A páska tipológiája gyakorlati hívás is: a régi kovász kitakarítása, vagyis a bűnhöz való ragaszkodás elhagyása (1Korinthus 5:7-8).
Krisztus szolgálata nem ért véget a kereszten: meghív, hogy hittel kapcsolódjunk az Ő megtisztító és helyreállító munkájához.