1Krónikák 16

1. 1Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt.

2. 2És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.

3. 3És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.

4. 4És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.

5. 5Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;

6. 6Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt.

7. 7Azon a napon adott Dávid először éneket az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.

8. 8Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait.

9. 9Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.

10. 10Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.

11. 11Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen.

12. 12Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről.

13. 13Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai!

14. 14Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei!

15. 15Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;

16. 16A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről.

17. 17Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,

18. 18Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.

19. 19Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;

20. 20Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba:

21. 21Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök.

22. 22Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.

23. 23Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását.

24. 24Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait;

25. 25Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett;

26. 26Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.

27. 27Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén.

28. 28Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!

29. 29Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.

30. 30Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.

31. 31Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!

32. 32Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van.

33. 33Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.

34. 34Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.

35. 35És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!

36. 36Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.

37. 37Ott hagyá azért Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak,

38. 38Obed-Edomot és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.

39. 39Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban vala;

40. 40Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint cselekedjenek, a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,

41. 41Hémánt is és Jédutunt velök hagyá, és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló.

42. 42És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká tevé.

43. 43Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is megáldja.

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás