Jakab 1

1. 1Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.

2. 2Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,

3. 3Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.

4. 4A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.

5. 5Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.

6. 6De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.

7. 7Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;

8. 8A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.

9. 9Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával;

10. 10A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága.

11. 11Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban.

12. 12Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.

13. 13Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.

14. 14Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.

15. 15Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.

16. 16Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!

17. 17Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.

18. 18Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.

19. 19Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.

20. 20Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.

21. 21Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.

22. 22Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.

23. 23Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:

24. 24Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.

25. 25De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.

26. 26Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.

27. 27Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás