Jónás 2

1. 1Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.

2. 2És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.

3. 3És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat.

4. 4Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!

5. 5És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!

6. 6Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.

7. 7A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!

8. 8Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.

9. 9A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;

10. 10De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.

11. 11És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás