Prédikátor 7

1. 1Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál.

2. 2Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.

3. 3Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.

4. 4A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.

5. 5Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését.

6. 6Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!

7. 7Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs embert is, és az elmét elveszti az ajándék.

8. 8Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tűrő, hogynem a kevély.

9. 9Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik.

10. 10Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségből származik az ilyen kérdés.

11. 11Jó a bölcseség az örökséggel, és előmenetelökre van az embereknek, a kik a napot látják.

12. 12Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, és a gazdagságnak árnyéka alatt egyformán nyugszik az ember! de a tudomány hasznosb, mivelhogy a bölcseség életet ád az ő urainak.

13. 13Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda teheti egyenessé, a mit ő görbévé tett?

14. 14A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit abból eszébe ne vegyen, a mi reá következik.

15. 15Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, a ki az ő igazságában elvész; és van gonosz ember, a ki az ő életének napjait meghosszabbítja az ő gonoszságában.

16. 16Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?

17. 17Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg időd előtt?

18. 18Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert a ki az Istent féli, mind ezektől megszabadul!

19. 19A bölcseség megerősíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, a kik a városban vannak.

20. 20Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék.

21. 21Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged.

22. 22Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek.

23. 23Mind ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által. Mikor azt gondolám, hogy bölcs vagyok, én tőlem a bölcseség távol vala.

24. 24Felette igen messze van, a mi van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt?

25. 25Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcseségnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát.

26. 26És találtam egy dolgot, mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, a kinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. A ki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól.

27. 27Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést,

28. 28A mit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam.

29. 29Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást.

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás