Károli 1908
Lukács 24
1A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.
2És a követ a sírról elhengerítve találák.
3És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
4És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
5És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
6Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
7Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
8Megemlékezének azért az ő szavairól.
9És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
10Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
11De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.
12Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
13És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
Kapcsolódó tanulmányok
14És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
Kapcsolódó tanulmányok
15És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
Kapcsolódó tanulmányok
16De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
Kapcsolódó tanulmányok
17Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
Kapcsolódó tanulmányok
18Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
Kapcsolódó tanulmányok
19És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
20És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
21Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
Kapcsolódó tanulmányok
22Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
23És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
24És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
25És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
Kapcsolódó tanulmányok
26Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
Kapcsolódó tanulmányok
27És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
Kapcsolódó tanulmányok
28Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
29De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
30És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
Kapcsolódó tanulmányok
31És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
Kapcsolódó tanulmányok
32És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
Kapcsolódó tanulmányok
33És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
34Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
35És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
36És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
37Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
38És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
39Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
40És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
41Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
42Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
43Melyeket elvőn, és előttök evék.
44És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
Kapcsolódó tanulmányok
45Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
Kapcsolódó tanulmányok
46És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
47És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
48Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
49És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
50Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
51És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.
52Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
53És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás