Máté 22

1. 1És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:

2. 2Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.

3. 3És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.

4. 4Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.

5. 5De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;

6. 6A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.

7. 7Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.

8. 8Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.

9. 9Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.

10. 10És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.

11. 11Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.

12. 12És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.

13. 13Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

14. 14Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

15. 15Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.

16. 16És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.

17. 17Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?

18. 18Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?

19. 19Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.

20. 20És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?

21. 21Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.

22. 22És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.

23. 23Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,

24. 24Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.

25. 25Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;

26. 26Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.

27. 27Legutoljára pedig az asszony is meghala.

28. 28A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.

29. 29Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.

30. 30Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.

31. 31A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:

32. 32Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.

33. 33És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.

34. 34A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;

35. 35És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:

36. 36Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?

37. 37Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

38. 38Ez az első és nagy parancsolat.

39. 39A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

40. 40E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

41. 41Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,

42. 42Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.

43. 43Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:

44. 44Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

45. 45Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?

46. 46És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás