Példabeszédek 1

1. 1Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,

2. 2Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;

3. 3Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

4. 4Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

5. 5Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.

6. 6Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

7. 7Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.

8. 8Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.

9. 9Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.

10. 10Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.

11. 11Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;

12. 12Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

13. 13Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;

14. 14Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:

15. 15Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;

16. 16Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.

17. 17Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:

18. 18Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

19. 19Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

20. 20A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.

21. 21Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.

22. 22Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!

23. 23Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

24. 24Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

25. 25És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

26. 26Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.

27. 27Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

28. 28Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

29. 29Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.

30. 30Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

31. 31Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.

32. 32Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.

33. 33A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás