Példabeszédek 7

1. 1Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.

2. 2Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.

3. 3Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.

4. 4Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,

5. 5Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.

6. 6Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,

7. 7És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,

8. 8A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,

9. 9Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.

10. 10És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.

11. 11Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.

12. 12Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.

13. 13És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:

14. 14Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.

15. 15Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!

16. 16Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.

17. 17Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.

18. 18No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.

19. 19Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.

20. 20Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.

21. 21És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.

22. 22Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;

23. 23Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.

24. 24Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.

25. 25Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.

26. 26Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.

27. 27Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás