Példabeszédek 30

1. 1Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.

2. 2Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.

3. 3És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.

4. 4Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?

5. 5Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.

6. 6Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.

7. 7Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem, mielőtt meghalnék.

8. 8A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel.

9. 9Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!

10. 10Ne rágalmazd a szolgát az ő uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bűnhődnöd ne kelljen.

11. 11Van oly nemzetség, a ki az ő atyját átkozza, és az ő anyját nem áldja.

12. 12Van nemzetség, a ki a maga szemei előtt tiszta, pedig az ő rútságából ki nem tisztíttatott.

13. 13Van kevély szemű nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!

14. 14Van olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földről, és az emberek közül a szűkölködőket.

15. 15A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;

16. 16A sír és a meddő asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: elég!

17. 17A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.

18. 18E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom:

19. 19A keselyűnek útát az égben, a kígyónak útát a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.

20. 20Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.

21. 21Három dolog alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.

22. 22A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,

23. 23A gyűlölt asszony alatt, ha mégis férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az ő asszonyának.

24. 24E négy apró állata van a földnek, a melyek bölcsek, elmések:

25. 25A hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;

26. 26A marmoták nem hatalmas nép, mégis kősziklán csinálják az ő házokat;

27. 27Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;

28. 28A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.

29. 29Három állat van, a mely szépen jár, sőt négy, a mely jól jár.

30. 30Az oroszlán, a hős a vadak között, mely el nem fut senki elől;

31. 31A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.

32. 32Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed.

33. 33Mert miképen a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az ő orrát, vért hoz ki: úgy a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás