Példabeszédek 6

1. 1Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, és kezedet adván, kötelezted magadat másért:

2. 2Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.

3. 3Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.

4. 4Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,

5. 5Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a vadász kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből.

6. 6Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs!

7. 7A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,

8. 8Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.

9. 9Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?

10. 10Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;

11. 11Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!

12. 12Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,

13. 13A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.

14. 14Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít.

15. 15Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.

16. 16E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének:

17. 17A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,

18. 18Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,

19. 19A hazugságlehelő hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!

20. 20Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.

21. 21Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba.

22. 22Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.

23. 23Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.

24. 24Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétől.

25. 25Ne kivánd az ő szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;

26. 26Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász!

27. 27Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?

28. 28Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?

29. 29Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!

30. 30Nem útálják meg a lopót, ha lop az ő kivánságának betöltésére, mikor éhezik;

31. 31És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az ő házának minden marháját érette adhatja;

32. 32A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!

33. 33Vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik.

34. 34Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.

35. 35Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás