Példabeszédek 29

1. 1A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.

2. 2Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.

3. 3A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.

4. 4A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.

5. 5A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.

6. 6A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.

7. 7Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.

8. 8A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.

9. 9Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.

10. 10A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.

11. 11Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.

12. 12A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.

13. 13A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.

14. 14A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.

15. 15A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.

16. 16Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.

17. 17Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.

18. 18Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!

19. 19Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.

20. 20Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!

21. 21A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.

22. 22A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.

23. 23Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.

24. 24A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.

25. 25Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.

26. 26Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.

27. 27Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás