Példabeszédek 9

1. 1Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.

2. 2Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.

3. 3Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.

4. 4Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:

5. 5Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.

6. 6Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.

7. 7A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.

8. 8Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.

9. 9Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.

10. 10A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.

11. 11Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.

12. 12Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.

13. 13Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.

14. 14És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,

15. 15Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.

16. 16Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:

17. 17A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!

18. 18És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai!

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás