Jób 15

1. 1Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

2. 2Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

3. 3Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

4. 4Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

5. 5Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

6. 6A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

7. 7Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

8. 8Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

9. 9Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

10. 10Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.

11. 11Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

12. 12Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

13. 13Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

14. 14Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

15. 15Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

16. 16Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

17. 17Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

18. 18A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

19. 19A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

20. 20Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.

21. 21A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!

22. 22Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

23. 23Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

24. 24Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

25. 25Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

26. 26Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

27. 27Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

28. 28És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

29. 29Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

30. 30Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

31. 31Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

32. 32Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.

33. 33Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.

34. 34Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

35. 35Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás