Jób 26

1. 1Jób pedig felele, és monda:

2. 2Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!

3. 3Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!

4. 4Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?

5. 5A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.

6. 6Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa.

7. 7Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.

8. 8Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.

9. 9Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.

10. 10Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.

11. 11Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.

12. 12Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.

13. 13Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.

14. 14Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás