Jób 21

1. 1Felele pedig Jób, és monda:

2. 2Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.

3. 3Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

4. 4Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

5. 5Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

6. 6Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

7. 7Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?

8. 8Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.

9. 9Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.

10. 10Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

11. 11Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.

12. 12Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

13. 13Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

14. 14Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

15. 15Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?

16. 16Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!

17. 17Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.

18. 18Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

19. 19Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

20. 20Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

21. 21Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!

22. 22Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!

23. 23Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

24. 24Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.

25. 25Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

26. 26Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.

27. 27Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

28. 28Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

29. 29Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

30. 30Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

31. 31Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

32. 32Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

33. 33Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.

34. 34Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás