Jób 34

1. 1És szóla Elihu, és monda:

2. 2Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!

3. 3Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.

4. 4Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?

5. 5Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.

6. 6Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül!

7. 7Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.

8. 8És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!

9. 9Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.

10. 10Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!

11. 11Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.

12. 12Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!

13. 13Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?

14. 14Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:

15. 15Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.

16. 16Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!

17. 17Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?

18. 18A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!

19. 19A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.

20. 20Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!

21. 21Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.

22. 22Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;

23. 23Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!

24. 24Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.

25. 25Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.

26. 26Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják.

27. 27A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,

28. 28Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.

29. 29Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;

30. 30Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.

31. 31Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;

32. 32A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!

33. 33Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!

34. 34Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:

35. 35Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.

36. 36Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!

37. 37Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás