Jób 31

1. 1Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

2. 2És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

3. 3Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?

4. 4Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

5. 5Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

6. 6Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

7. 7Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

8. 8Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!

9. 9Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

10. 10Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.

11. 11Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.

12. 12Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.

13. 13Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

14. 14Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

15. 15Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

16. 16Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

17. 17És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

18. 18Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!

19. 19Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

20. 20Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

21. 21Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

22. 22A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

23. 23Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!

24. 24Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

25. 25Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

26. 26Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

27. 27És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

28. 28Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

29. 29Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

30. 30(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)

31. 31Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?

32. 32(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)

33. 33Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:

34. 34Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!

35. 35Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

36. 36Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

37. 37Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

38. 38Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

39. 39Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

40. 40Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás