Jób 41

1. 1Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

2. 2Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

3. 3Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

4. 4Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

5. 5Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

6. 6Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

7. 7Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

8. 8Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

9. 9Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!

10. 10Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

11. 11Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

12. 12Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

13. 13Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

14. 14Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!

15. 15Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.

16. 16Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

17. 17Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

18. 18Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

19. 19A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.

20. 20Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

21. 21Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

22. 22Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

23. 23Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

24. 24Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

25. 25Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

26. 26Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.

27. 27Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

28. 28A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

29. 29Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

30. 30Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

31. 31Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

32. 32Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.

33. 33Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

34. 34Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás