Jób 23

1. 1Felele pedig Jób, és monda:

2. 2Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

3. 3Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.

4. 4Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.

5. 5Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

6. 6Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

7. 7Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

8. 8Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.

9. 9Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.

10. 10De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

11. 11Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.

12. 12Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

13. 13Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.

14. 14Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.

15. 15Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.

16. 16Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

17. 17Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás