Jób 17

1. 1Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.

2. 2Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?

3. 3Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.

4. 4A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

5. 5Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.

6. 6A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

7. 7Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

8. 8Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.

9. 9Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

10. 10Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

11. 11Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

12. 12Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.

13. 13A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.

14. 14Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?

15. 15Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás