Jób 39

1. 1Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

2. 2Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?

3. 3Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

4. 4Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

5. 5Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

6. 6Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

7. 7Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

8. 8Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

9. 9A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

10. 10Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

11. 11A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.

12. 12Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

13. 13Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

14. 14Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

15. 15Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

16. 16Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

17. 17Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

18. 18És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

19. 19Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

20. 20Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

21. 21De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

22. 22Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

23. 23Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

24. 24Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

25. 25Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

26. 26Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

27. 27Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

28. 28A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

29. 29A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?

30. 30A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?

31. 31A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.

32. 32Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.

33. 33Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.

34. 34Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:

35. 35A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!

36. 36És szóla Jób az Úrnak, és monda:

37. 37Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.

38. 38Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás