Jób 22

1. 1Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

2. 2Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!

3. 3Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

4. 4A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?

5. 5Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?

6. 6Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

7. 7Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.

8. 8A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.

9. 9Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

10. 10Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

11. 11Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!

12. 12Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

13. 13És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?

14. 14Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.

15. 15Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;

16. 16A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

17. 17A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

18. 18Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.

19. 19Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:

20. 20Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!

21. 21Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.

22. 22Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!

23. 23Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.

24. 24Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:

25. 25És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.

26. 26Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.

27. 27Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

28. 28Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.

29. 29Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.

30. 30Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás