Jób 38

1. 1Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:

2. 2Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

3. 3Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

4. 4Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

5. 5Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?

6. 6Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

7. 7Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

8. 8És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;

9. 9Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?

10. 10Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

11. 11És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

12. 12Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

13. 13Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

14. 14Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.

15. 15Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?

16. 16Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

17. 17Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

18. 18Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

19. 19Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

20. 20Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

21. 21Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

22. 22Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?

23. 23A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?

24. 24Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?

25. 25Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?

26. 26Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

27. 27Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

28. 28Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?

29. 29Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

30. 30Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?

31. 31Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?

32. 32A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?

33. 33Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?

34. 34Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?

35. 35Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?

36. 36Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

37. 37Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;

38. 38Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás