Jób 3

1. 1Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

2. 2És szóla Jób, és monda:

3. 3Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

4. 4Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

5. 5Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

6. 6Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

7. 7Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

8. 8Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

9. 9Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

10. 10Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

11. 11Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

12. 12Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

13. 13Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –

14. 14Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

15. 15Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

16. 16Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

17. 17Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

18. 18A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

19. 19Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.

20. 20Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

21. 21A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

22. 22A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

23. 23A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

24. 24Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

25. 25Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

26. 26Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás