Jób 5

1. 1Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?

2. 2Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.

3. 3Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.

4. 4Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.

5. 5A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.

6. 6Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!

7. 7Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.

8. 8Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.

9. 9A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.

10. 10A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.

11. 11Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.

12. 12A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.

13. 13A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.

14. 14Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.

15. 15A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;

16. 16Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.

17. 17Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!

18. 18Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.

19. 19Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.

20. 20Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.

21. 21A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.

22. 22A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.

23. 23Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.

24. 24Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.

25. 25Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.

26. 26Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.

27. 27Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás