Zsoltárok 116

1. 1Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

2. 2Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.

3. 3Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.

4. 4És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

5. 5Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

6. 6Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.

7. 7Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

8. 8Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:

9. 9Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.

10. 10Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.

11. 11Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

12. 12Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

13. 13A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

14. 14Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.

15. 15Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.

16. 16Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.

17. 17Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.

18. 18Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,

19. 19Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás