Zsoltárok 39

1. 1Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.

2. 2Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.

3. 3Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.

4. 4Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:

5. 5Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.

6. 6Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.

7. 7Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!

8. 8Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.

9. 9Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!

10. 10Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.

11. 11Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.

12. 12Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela.

13. 13Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.

14. 14Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás