Zsoltárok 137

1. 1Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.

2. 2A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat,

3. 3Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!

4. 4Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!

5. 5Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!

6. 6Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!

7. 7Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!

8. 8Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!

9. 9Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás