Zsoltárok 141

1. 1Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.

2. 2Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen.

3. 3Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!

4. 4Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!

5. 5Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.

6. 6Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.

7. 7Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.

8. 8De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!

9. 9Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!

10. 10Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás