Zsoltárok 140

1. 1Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.

2. 2Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!

3. 3A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek.

4. 4Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.

5. 5Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.

6. 6Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.

7. 7Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!

8. 8Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!

9. 9Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela.

10. 10A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.

11. 11Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!

12. 12A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.

13. 13Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.

14. 14Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt lakoznak az igazságosak.

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás