Károli 1908
Zsoltárok 120
1Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.
2Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!
3Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!
4Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.
5Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!
6Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!
7Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.
Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás