Zsoltárok 63

1. 1Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.

2. 2Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

3. 3Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

4. 4Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

5. 5Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

6. 6Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

7. 7Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

8. 8Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

9. 9Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

10. 10Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

11. 11Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

12. 12A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás