Zsoltárok 77

1. 1Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.

2. 2Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

3. 3Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

4. 4Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

5. 5Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

6. 6Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

7. 7Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

8. 8Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

9. 9Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

10. 10Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.

11. 11És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

12. 12Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

13. 13És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

14. 14Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

15. 15Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

16. 16Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

17. 17Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

18. 18A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

19. 19Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

20. 20Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

21. 21Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás