Zsoltárok 138

1. 1Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

2. 2Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

3. 3Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.

4. 4Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

5. 5És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

6. 6Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

7. 7Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

8. 8Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás