Zsoltárok 55

1. 1Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.

2. 2Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;

3. 3Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!

4. 4Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.

5. 5Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.

6. 6Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.

7. 7Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.

8. 8Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.

9. 9Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.

10. 10Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.

11. 11Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.

12. 12Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.

13. 13Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:

14. 14Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,

15. 15A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.

16. 16A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.

17. 17Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.

18. 18Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.

19. 19Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.

20. 20Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.

21. 21Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.

22. 22A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.

23. 23Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.

24. 24Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás