Zsoltárok 92

1. 1Zsoltár, ének szombat napra.

2. 2Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!

3. 3Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.

4. 4Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.

5. 5Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.

6. 6Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!

7. 7A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:

8. 8Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;

9. 9Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!

10. 10Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!

11. 11De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.

12. 12És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.

13. 13Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.

14. 14Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.

15. 15Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;

16. 16Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás