Zsoltárok 2

1. 1Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

2. 2A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

3. 3Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

4. 4Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

5. 5Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

6. 6Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

7. 7Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

8. 8Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

9. 9Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

10. 10Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

11. 11Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

12. 12Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás