Zsoltárok 17

1. 1Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.

2. 2A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

3. 3Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.

4. 4Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.

5. 5Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

6. 6Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

7. 7Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

8. 8Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

9. 9A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

10. 10Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

11. 11Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

12. 12Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.

13. 13Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

14. 14Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

15. 15Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás