Zsoltárok 69

1. 1Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.

2. 2Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.

3. 3Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

4. 4Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

5. 5Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!

6. 6Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:

7. 7Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!

8. 8Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.

9. 9Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.

10. 10Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.

11. 11Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.

12. 12Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

13. 13A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

14. 14Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.

15. 15Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;

16. 16Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!

17. 17Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;

18. 18És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!

19. 19Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

20. 20Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

21. 21A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

22. 22Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.

23. 23Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.

24. 24Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.

25. 25Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.

26. 26Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;

27. 27Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.

28. 28Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

29. 29Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.

30. 30Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

31. 31Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

32. 32És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.

33. 33Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!

34. 34Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.

35. 35Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!

36. 36Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.

37. 37És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.

Revideált Károli Biblia (1908), közkincs. Szövegforrás: CrossWire HunKar. A digitális forrás három hiányzó versét ellenőrzött Károli-szövegből pótoltuk. Szövegforrás